Az "Érzelmek által egyesülve" (United by Emotions) című hivatalos program egy videóval, valamint az azzal összekombinált élő előadással kezdődött, majd egy újabb videó következett, benne a 2013-as eredményhirdetéssel, amikor a japán főváros elnyerte a 2020-as játékok rendezési jogát. A felvételek aztán a felkészülést, az építkezést és a tervezést voltak hivatottak megmutatni, azonban a 2020-as esztendőnél baljós hangulatúvá vált a zene, és a sötét árnyalatú képekkel a koronavírus-járványra utaltak a készítők. A 2021-es év megjelenítésékor viszont az újrainduló világot szimbolizálták a videóban, miközben bemutatták, hogy a különböző sportágakban szereplő versenyzőknek mennyi akadályt kellett leküzdeniük, hogy ott lehessenek Tokióban.
A küzdőtéren egy sportoló szobakerékpáron, egy másik egy evezőpadon, egy harmadik pedig egy futópadon edzett, miközben tőlük távolabb több hasonló "sportoló" is ugyanazt az edzésmunkát végezte. A "Külön, de nem egyedül" című rész a hivatalos műsorfüzet szerint azt volt hivatott szimbolizálni, hogy a sportolók a világ minden táján külön tréningeztek a pandémia ideje alatt, de egy láthatatlan kötelék még ekkor is összekötötte őket.
Egy látványos fényjátékkal tarkított táncos előadásban a test, az izmok és a szív munkáját mutatták be a küzdőtéren a táncosok, akik a produkcióhoz gumiköteleket is használtak.
A himnusz előtt bemutatták a megnyitó két díszvendégét, Naruhito japán császárt, valamint Thomas Bachot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökét. A himnuszt az ázsiai szigetország egyik leghíresebb énekesnője, Misia énekelte el, ezt megelőzően a küzdőtérre vitték a japán nemzeti lobogót. A zászlót négy japán olimpikon, egy fogyatékossággal élő, valamint egy ápolónő vitte el a tartórúdhoz, melyre felvonták a himnusz közben.
Újabb táncos produkció, valamint egyperces csend következett a koronavírus-járványban elhunytak emlékére, majd a küzdőtér közepére került az olimpiai ötkarika, az előadás ezen részét pedig tűzijáték zárta.
A sportolók bevonulását egy szimfonikus zenekar "készítette elő", majd - elsőként Görögországgal - elkezdődött a küldöttségek megérkezése. A magyarok 143.-ként értek az Olimpiai Stadion küzdőterére, a zászlót Cseh László négyszeres ötkarikás ezüstérmes és kétszeres világbajnok úszó, valamint Mohamed Aida tőrvívó vitte, aki hazai rekorderként hetedszer vehet részt nyári játékokon - az olimpiák történetében először volt két zászlóvivő. A nők piros-fehér-zöld, kimonószerű ruhában vonultak, míg a férfiak sötétzöld nadrágot és piros-fehér-zöld felsőt viseltek. A magyar csapat 173 tagú, többen azonban hiányoztak a ceremóniáról, mert vagy még meg sem érkeztek a japán metropoliszba, vagy a hétvégén már verseny vár rájuk.
A bevonulás után egy videós összeállításban a 100 éves Keleti Ágnes is feltűnt, mint a legidősebb élő olimpiai bajnok. Ezt követően a sportolók kört alkottak, annak közepére behozott színes kockák pedig előbb egy várost, majd pedig a tokiói olimpia logóját szimbolizálták. Közben a stadion felett 1824 drón segítségével a levegőben is megformázták az emblémát, illetve a drónok ezt követően földgömbbé "alakultak". John Lennon "Imagine" című slágere csendült fel a Szuginami gyermekkórus, valamint világhírű énekesek - Alejandro Sanz, John Legend, Keith Urban és Angélique Kidjo - előadásában, majd következett az olimpiai szervezőbizottság vezetőjének, Hasimoto Szejkónak, illetve a NOB elnökének a beszéde. A köszöntők után Naruhito császár hivatalosan is megnyitotta a nyári játékokat, majd az olimpiai zászló is megérkezett a stadionba, aztán az ötkarikás játékok himnusza, valamint különböző fényekkel megvilágított, papírból készült galambok "reptetése" következett. A műsor végén Tokió is bemutatkozott, és megérkezett az olimpiai fáklya is, mellyel Oszaka Naomi négyszeres Grand Slam-tornagyőztes teniszező a Fudzsi-hegyet formázó építmény tetejére sétált és meggyújtotta a lángot.
Az augusztus 8-ig tartó tokiói olimpián 206 nemzet több mint 11 ezer versenyzője vesz részt.
